Borkészítéssel, szőlőtermesztéssel a Kárpát-medencében már a kelták előtt is foglalkoztak. Honfoglaló őseink már vándorlásuk során megismerkedtek a borral és szőlővel, ám a szőlőtermesztés igazán a honfoglalás során, a kereszténység felvételével kapott új lendületet, lett a természeti kultúra szerves része. A Kárpát-medencébe települő különböző népek számos szőlőfajtát honosítottak meg, így formálódott, gyarapodott a hazánkban termesztett szőlőfajták állománya.

Jelentős hatást gyakorolt az állomány összetételére a 19-20. század fordulójának legfontosabb eseménye, a filoxéra járvány, mely egyes források szerint az ország szőlőterületeinek több mint felét helyreállíthatatlanul tönkre tette.

1949-ben már nem a természeti erők, hanem Magyarország akkori kormánya mért csapást az ágazatra, elrendelte ugyanis az 5,575 hektárnál nagyobb szőlőbirtokkal rendelkezők részére a szövetkezetek kötelező megalapítását, valamit előírta, hogy mely borvidékeken milyen fajtákat lehet telepíteni. Hazánkban a szőlővel beültetett terület nagysága 1968 óta folyamatosan csökken, 2001-re a terület nagysága 93.000 hektár alá esett.

Termesztett szőlőfajták Magyarországon

Különlegességek

A hazánkban termesztett szőlőfajták nagy számát azonban nem csak történelmi okokkal magyarázhatjuk. Abban az is jelentős szerepet játszott, hogy nemzetünk aktívan kivette részét az ez irányú kutatásokból, nemesítésekből és keresztezésekből. A filoxérajárvány után, a világban ma is használatos alanyfajták felének Teleki Zsigmond volt a nemesítője. Ismert nemesítők még Csókás József, B. Tóth Ferenc, Istvánffy Gyula, Mathiász János és József, Kurucz András, Kwaysser István, Bakonyi Károly, Király Ferenc, Kozma Pál, Szegedi Sándor, Kocsis Pál, Ésik Andrásné, Kiss Ervin, Csizmazia József és Bereznai László is.

Magyar nemesítők által előállított fajták például a Cserszegi fűszeres, az Ezerfürtű, az Irsai Olivér, a Medina, a Néró, a Szőlőskertek királynője muskotály, a Turán, a Zefir, a Zengő, a Zenit, a Zéta és a Zeus. Ismeretlen eredetűek ugyan, de magyar fajtának számítanak többek között az Arany sárfehér, az Ezerjó, a Hárslevelű, a Kéknyelű, a Leányka és a Királyleányka.

Ugyanakkor noha tipikusan magyar fajtaként tartjuk őket számon, a Cirfandli például feltehetően osztrák eredetű, a Kadarka a mai Albánia területéről származik, a Furmintot az olaszok hozták magukkal, a Juhfark eredete pedig vitatott. Az egyik legnagyobb mennyiségben termelt vörös szőlő, a Kékfrankos eredete szintén nem meghatározott.