Intraspecifikus hibrid, magyar fajta, az ezerjó és a bouvier keresztezésével állították elő 1951-ben. Kevésbé elterjedt fajta, mindössze 370 ha területen termesztik. Eger és Mátraalja emelkedik ki termőhelyei közül.

Kedveli a vulkáni altalajt és a gazdag ásványosságot.

Levele nagy és kerekded, alig tagolt, vállöblei sekélyek, világoszöld, kissé hólyagos. Fürtje középnagy, vállas és tömött. Bogyói kicsik és gömbölyűek, zöldes fehérek, vékony héjúak és lédúsak. Bora ritkán kóstolható önállóan, inkább házasításokhoz használják. Savtartalma magas, de fahordós érleléssel elegánssá válhat. Illata akác és mezei virágok körében mozog, jó cukorgyűjtő. Alkalmanként aszúsodik is, de a magas alkoholtartalom sem ritkaság. Az utóbbi évek legszebb borait a Pók Polónyi Pince Leányka-Zengő cuveéje adta Egerből.

Forrás:
Rohály Gábor, Mészáros Gabriella, Nagymarosy András
Terra Benedicta – Áldott föld, 2004

Zengőből készített néhány bor:

Zengő, Nadapi Zengő, MÚZEÁLIS BOROK

Borvidékek, ahol Zengőt termesztenek:

Etyek-Budai borvidék, Móri borvidék, Egri borvidék

Pincészetek, ahonnan Zengőből készült bor rendelhető:

Hegedűs Családi Borászat, Villa Wanda Bormanufaktúra